Regényeket kell olvasni. Nincs érv, amit bárki fel tudna hozni, ezzel a tőmondatba fogalmazott kijelentéssel szemben, ugyanakkor végtelenül elitista lenne azt állítani, hogy aki nem a nagy terjedelmű prózák bűvöletében éli a mindennapjai, értéktelenül tölti az idejét, vagy nem műveli magát eléggé. Azonban be kell ismernünk, hogy a nagy többség nehezen szán rá 10-20 órát az életéből arra, hogy elmélyedjen egy szövegben, és ez örök szakadékot ékel az irodalom és a nem olvasók közé.

Első találkozásunk a regények világával az általános iskolára tehető, ahol kötelező olvasmányokon keresztül próbálják megszerettetni a gyerekekkel a hosszútávú olvasás élményét. Ez gyakran nem sikerül. Velem sem volt szerencséje egyetlen tanítónéninek sem. Olvasni nyűgös, sokáig tart, a leíró részek unalomba fulladnak, sokszor olyan nyelvezete van egy-egy szövegnek, aminek már az értelmezése is fejfájást okoz, vagy csak egyszerűen nem érdekel, amiről szól.

Negyedik osztályos voltam, amikor már kezdett kialakulni a saját érdeklődési köröm, pörgettem a Garfield magazinokat, és megjelent egy - nevezzük így - regénysorozat is, mely sci-fi környezetbe helyezte a képregény világának karaktereit, így különféle űrbéli kalandon kísérhettük végig őket. Négy részt is megvetettem belőle anyukámmal, és szinte faltam őket. Ezt őrzöm mint legelső olvasásélmény. Ami ezt megelőzte, azt élménynek nem nevezhetném, mert akár a Kincskereső kisködmönre, vagy a Misi Mókus kalandjaira gondolok, csak az íróasztal lámpájánál kierőszakolt olvasásidő, és a tőmondatokból összekapart olvasónapló jut eszembe. Amikor a Micimackót adták fel kötelezőnek, annyira megsértődtem, hogy nem voltam hajlandó elolvasni, anyukámmal olvastattam fel a könyvet, és az alapján írtam meg a naplót.

Ez nem azt jelenti, hogy égetni való szemét írásokról lenne szó. Hiszen ma már tudom, ezekből nőtt ki az alapműveltségem (és feltételezem, minden kortársamnak), de éppen emiatt megértem, ha valaki idősebb korára sem jut el odáig, hogy az olvasást élményként fogja fel. Főként a regények olvasását, ami a mélyebb szövegértelmezés és a hosszabb terjedelem miatt olyan viszonyban áll más kulturális termékek fogyasztásával, mint a hosszútávfutás az aerobikkal. Mennyivel sűrűbb élményt ad megnézni egy színházi előadást, mennyivel ingergazdagabb egy film, vagy egy több évadon át csordogáló cselekményével rabul ejtő sorozat.

Könyvet olvasni időigényes, és néha lehet unalmas is. Nem is lehet az egyetlen szellemi táplálék, mert hamar megüli az ember gyomrát. Csak az igazán elvakultak fordítják minden szabadidejüket a regényekre. Akkor mégis Hogyan olvass el egy regényt?

Az első szempont az, hogy mit olvass. Nagyon egyszerű, keress valamit, ami érdekel. Ha idáig eljutottál ebben a szövegben, akkor már megvan benned az igény, hogy kinyúlj valamerre, és megkapaszkodj valamiben. Kérdezd meg azokat az embereket, akik jól ismernek téged, és esetleg olvasók, hogy Neked mit ajánlanának! Nincs olyan téma, amihez ne nyúltak volna még. Ha mégsem találsz, pörgesd át a kedvenc filmjeidet, valamelyik biztosan regény adaptáció, járj utána! Ha az egész olvasás onnan indul, hogy meg akarod ismerni a szöveget, nem fogod sajnálni az ezzel töltött időt sem.

Ettől függetlenül alaposan meg kell válogatni, hogy mikor olvasol. Minden reggel 10 percet zötyögsz a buszon, vagy a villamososon, kihasználnád olvasásra? Hacsak nem rövidprózát olvasol, nem ajánlom. Próbáld egyben tartani a flowt! Inkább 2-3 naponta nyúlj csak a könyvhöz, de legalább egy órát tölts el vele. Így hagysz időt arra, hogy mélyebbre üljön a szöveg, lesz időd az értelmezésre is. Mindemellett ne siess! Mindenkinek megvan a saját olvasási tempója. Nem csak arra gondolok, hogy hány száz oldalt tud elolvasni egy hónap alatt, hanem hogy egyetlen oldal elolvasása hány percet vesz igénybe. Én például tudom magamról, hogy közepesen lassú olvasó vagyok, de vannak, akik egymás után darálják a lapokat, és egy tea mellett 100 oldalon is végig szaladnak. Ez persze erősen függ a szöveg nyelvezetétől, stílusától is. Ne fuss versenyt senkivel, csak magadat akard legyőzni – ez hosszútáv.

A Mikor? kérdéséhez kapcsolódik a Hol? - meg kell találnod a megfelelő helyet az olvasásra. Van, aki csak egyedül, csendben képes rá, úgy, hogy nincs körülötte senki. Van, aki technot vagy vérhányó metált üvölttet otthon, mások akár egy kocsma alapzaját is képesek kizárni a saját burkukból. Azt hiszem, ez is összefügg azzal, hogy mit olvasol. Játszhatsz, kísérletezhetsz azzal, hogy egy szöveget több különböző környezetben is kipróbálsz, hogy megtaláld a számodra és a regény számára is ideálisat.

Rá kell lelnünk a saját utunkat a regények felé, és megérteni, hogy ez a kultúránk egyik alapköve. Számtalan későbbi fejlemény ebből a műfajból nőte ki magát, ezért nem helyettesíthető, csak kiegészíthető. Nem kihagyható, csak elmulasztható.