Mémmé vált idézettel indult a mai reggelem, amikor az egyik kollégám megemlítette „Egy mágus sosem késik.” Mindketten tudtuk, hogy ki mondta, kinek mondta, miért mondta. Ezáltal az idézet a maga kontextusában valódi mémként funkcionált. Az emlékezetem azonban becsapott azzal kapcsolatban, hogyan folytatódik a szöveg. A mágus akkor érkezik, amikor „kell”, vagy akkor, amikor „akar”? A két megfogalmazás közt óriási különbség van, ezért gyorsan utána kellett járni, hogy mi hangzik el valójában. Az előbbi megfogalmazás egy jóval magasztosabb, eleve elrendelt célra utal, de hamar rátaláltunk, hogy a válasz valójában az utóbbi. Keresgélés közben egy másik Tolkien idézet is sodródott elém:

„De hát nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, mi a teendő, ha már itt vagyunk.“

Nem szeretek nagy okosságokat gyártani teljesen véletlenszerű idézetekből, mert nem látom értelmét egy kontextusából kiragadott mondat további magyarázat, vagy az önálló értelmezés feltárása nélküli prezentációjának. Az idézetet mint eszközt azonban nem hibás az üres szavak harsogásáért. Egy már korábban kimondott, inspiráló gondolat, mely rávilágít olyan igazságokra, melyek megértése több időt és figyelmet vesz igénybe, megidézése egy szövegben, beszélgetésben megragadja a partner figyelmét, és további gondolatokat, új értelmezéseket szül.

Csak az túlzás, amikor a kiragadott mondat önmagában állva felel azért, hogy megváltást nyújtson az egyén számára, mert csábító, hogy az idézett mondat elnyerje holisztikus érvényességét, és életünk majd’ minden területére vonatkoztatva is igaznak érezzük, de ez így önmagában hazugság.

Az ok, amiért a fenti idézet a döntéseinkről megragadta figyelmem, hogy tökéletesen egybevág a produktivitás fejlesztését hirdető kortárs teóriák közül a Stephen Covey nevéhez fűződő érdekeltségi- és befolyásolási kör (circle of concern/influence) fogalmaival. Az elmélet lényege, hogy az életünkre hatást gyakorló tényezőket két nagy csoportra oszthatjuk, melyeket egy külső és egy belső körként kell elképzelni. A belső az, melyre valóban hatást tudunk gyakorolni, míg a külső tényezők azok, melyek ránk gyakorolnak hatást, de megváltoztatásukra nincs lehetőségünk.

Pontosabban és részletesebben, egy üzleti példával illusztrálva:

De nem azért kezdtem az írásba, hogy egy unalomig ismételt life coach bullshit szöveget osszak meg veletek. Inkább a Gandalf szájába adott mondatokon keresztül világítanám meg a kérdést.

A kor, amiben élünk nem befolyásolható. Egyedül nincs effektív hatásunk a globális jelenségekre, melyek az egész bolygónk sorsát irányítják, de megvan a lehetőség arra, hogy koncentráljuk a figyelmet a cselekedeteinkre, melyek közvetlen hatást gyakorolnak ránk és a környezetünkre. Tolkien üzenete szerint azokra a tettekre kell fordítanunk a figyelmünket, melyekkel kapcsolatban a döntés egyértelműen a mi kezünkben van.

Ennek kapcsán egy Gandhinak tulajdonított mondat jutott eszembe:

„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.“

Az indiai spirituális vezető, a fantasy világirodalom megalapozója és a modern életmód-tanácsadó mind ugyanarról beszélnek, csak más szavakkal, más kontextusban hangzanak el mondataik. Ettől függetlenül megéri felidézni őket, ha a kérdés az, hogy mennyi ráhatásunk van arra, hogyan éljük meg az életünket, ami adatott. Van lehetőségünk tudatosan választani, hogy milyen cél érdekében hasznosítjuk a mentális energiáinkat, ezért el kell döntenünk, hogy hol kezdjük a munkát, ami egy jobb létállapot felé vezet minket.